Későbarokk fakocka

Turisztikai felmérések szerint Veszprém ismert és kedvelt idegenforgalmi célpont, azonban csak „egynapos város”. Az itt töltött vendégéjszakák számának növelése a város és a helyi vállalkozások elemi érdeke. Ennek módja pedig a programok, szolgáltatások bővítése. A nyári Ünnepi Játékok és az Utcazene Fesztivál eme törekvés jól sikerült példái.
A Betekints Hotel a Séd partján, az Állatkert szomszédságában áll. Ez a völgy, amely most a Kolostorok és kertek program eredményeként ébredni látszik Csipkerózsika-álmából, a gyermekes családok kedvelt pihenőhelye. Ezt az aktív kikapcsolódásra vágyó vendégkört célozta meg Márkus László, a hotel tulajdonosa, amikor egy – a városból eddig valóban hiányzó – wellness szolgáltatásokat nyújtó épületszárny építésébe fogott.
A szálloda meglévő épületei az egykori későbarokk csárda többszöri bővítésével alakultak ki. Tervezőjük, Major György – akivel a tervezés során többször konzultáltunk – műemléki szemlélettel, magas színvonalon alkotta meg az egyszerű nyeregtetős tömegekből álló együttest, amelyet az étterem és a fittnessterem földszintes blokkja egészített ki.
A meglévő épület történeti, környezeti beágyazottsága, erős építészeti karaktere a kezdetektől meghatározták az új wellness-szárny tervezésének irányát. Korán nyilvánvalóvá vált, hogy a tágas uszodateret is magában foglaló funkció más tömeget igényel, mint a meglévő magastetős architektúra. Végeredményben egy olyan épület született, amely tisztán, egyértelműen, de nem agresszíven felvállalja másságát, amelyet mind tömegével (szabályos négyzet alaprajz), mind homlokzati kialakításával (homogén burkolat, mely szakít a fal-nyílás architektúrával) megjelenít. Telepítésével kissé a kertbe csúszik, amit funkciója indokol is, de vizuálisan szabadon hagyja a Séd melletti zöldsávot, ami a Völgyhídról jól látható. A tervezett bővítmény egy kényes egyensúlyi helyzetet próbál megtalálni, remélhetőleg sikerrel.
Az épület tárgyszerűen jelenik meg, ezt a hatást erősíti a homlokzatburkolat és a tetőterasz csatlakozásának attika nélküli kialakítása a homlokzat síkjából visszahúzott légies üvegkorláttal. A homlokzatburkolat és az eltolható árnyékolók homogenitása reményeink szerint nem válik unalmassá, az épület különböző napszakokban eltérő fény-árnyék játékot mutat a vakolt síktól elemelt áttört ruhája mögött. A vörösfenyőből készült lécburkolat kiosztását, sűrűségét, rögzítésének, kezelésének módját, későbbi szerelhetőségének megoldását az építkezésen dolgozó asztalos és lakatos mesterekkel együtt alakítottuk ki – szerencsére munkánk során a kivitelezés szinte minden szereplője konstruktív partnernek bizonyult.

Tervezők:
Generáltervező: A211 Építésziroda
Építészet: Vér Péter, Peresztegi Gábor, Enyedi Imre, Gombor János, Kiss Imre János
Statika: Szabó Imre
Épületgépészet: Nyírő Ferenc
Uszodagépészet: Weinper Gyula
Épületvillamosság: Tuza Ferenc
Fotó: a szerző