A Nikken Sekkei, Bevk & Perovic, Yuko Nagayama, a Topotek 1, Meyer – Budapesten

A 2024 március 8-i MÉSZ Nemzetközi Építészkongresszus előadói:

Tomohiko Yamanashi

1986-ban csatlakozott építész tervezőként a Nikken Sekkeihez, miután a Tokiói Egyetemen megszerezte mesterdiplomáját. A Nikken Sekkei a világ második legnagyobb és egyik legrégibb, 1900 óta működő tervezőirodája, több mint kétezer alkalmazottal, a világ 16 városában irodával. Yamanashi számos díj nyertese, a MIPIM Asia különdíját kapta 2009-ben a Mokuzai Kaikanért, az AIJ díját 2014-ben az NBF Osaki Buildingért (Sony City Osaki), az AIJ díját 2019-ben a Toho Gakuen School of Musicért, a JIA nagydíját 2011-ben a HOKI Museumért és a CTBUH innovációs díját 2014-ben az NBF Osaki Buildingért. Emellett zsűritag az AIJ-díjak, a Good Design Award, a Tokyo Architecture Award stb. esetében.

Bevk Perovic arhitekti

A ma már Európa-szerte ismert tervezőirodát Matija Bevk és Vasa J. Perovic alapította 1997-ben Ljubljanában. A stúdió a kezdetek óta széles körű nemzetközi elismerésben részesült, eleinte főleg szociális lakótömbjeik és kollégiumaik révén, később számos kulturális épülettel is sikert értek el. Számos hazai és nemzetközi díjat kaptak: Európai Unió Kortárs Építészeti Díj - Mies van der Rohe Emerging Architect Award, Kunstpreis Berlin, Plecnik-díj, Piranesi-díj stb. Az iroda többek között Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Csehországban és Albániában is tervezett projekteket és nyert pályázatokat, több monográfia jelent meg az irodáról.

Yuko Nagayama

1998-ban szerzett építész diplomát a Showa Női Egyetemen. 1998 és 2002 között a Jun Aoki & Associates-nél dolgozott, majd alig 26 évesen saját építészeti stúdiót alapított Yuko Nagayama & Associates néven. Ő tervezte a Tokió szívében található Tokyu Kabukicho tornyot, a Louis Vuitton kiotói üzletét, a 2020-as Dubai Expo japán pavilonját, és ő az egyik építésze a Torch Towernek, amely várhatóan 2027-re Japán legmagasabb épülete lesz. Nagayama számos díjat kapott, többek között az Architectural Record 2012 díjat, a JCD 2018 tervezői díjat, a Tokyo award 2018 és az iF Design Award 2023 díjat. Jelenleg a Tokiwabashiban található TOKYO TORCH-on és az Expo 2025 pavilonjain dolgozik.

Martin Rein-Cano

Buenos Airesben született spanyol és litván szülőktől, a frankfurti egyetemen művészettörténetet, a hannoveri és a karlsruhei műszaki egyetemeken pedig tájépítészetet tanult. San Franciscóban dolgozott, majd 1996-ban alapította a TOPOTEK 1 irodát Berlinben, mely munkái Kanadától Kínáig, Moszkvától Jeruzsálemig sokfelé készültek el, olyan partnerekkel, mint az MVRDV és a BIG. Számos monografikus szakmai könyv és cikk jelent róluk, számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el munkáikat, köztük a Német Tájépítészeti Díjjal, Aga Khan-díjjal, FIABCI és LILA díjakkal. Martin Rein-Cano különböző európai és észak-amerikai tudományos intézményekben, például a Pennsylvaniai Egyetemen és a Harvard Egyetemen vendégprofesszorként tevékenykedett. Jelenleg a Dessaui Építészeti Intézetben tanít.

Ulf Meyer, a Nemzetközi Építészkongresszus kurátora

Építész író és oktató. Építészetet tanult a Berlini Műszaki Egyetemen és a chicagói Illinois Institute of Technology-n, a Shigeru Ban Architects-nél dolgozott Japánban. Öt évig tanított a tajvani Tamkang Egyetemen és az USA-ban (Kansas államban és az UNL-ben). Építészetkritikusként dolgozott a San Francisco Chronicle-nál, és a New York-i Paul-Rudolph Alapítványnál. Számos építészeti könyv szerzője, köztük a „Bauhaus Architecture”, „Berlin Capital City”, „A világ legzöldebb épületei” (Jerry Yudelsonnal) és a „Tokyo Architecture Guide Book”. A japán modern és kortárs építészet szakértője. Jelenleg két német egyetemen tanít építészettörténetet és -elméletet.

Az idei Nemzetközi Építészkongresszus témájául az értékalapú építészetet választotta:

„Az inga ide-oda leng: időnként az épített környezet szórakoztató volta és kereskedelmi értéke áll a közfigyelem előterében – de ha keményebb idők jönnek, ez banálisnak vagy akár közönségesnek is tűnhet. Ekkor az inga a komolyabb, tartósabb és megfontoltabb építészet felé lendül. Ez nem jelent száraz, spórolós vagy unalmas építészetet, amint azt az idei konferencia válogatott előadói is illusztrálni fogják.

Az „értékalapú építészet” kifejezés azt kívánja kifejezni, hogy „amit az emberek értékelnek, vagy ami fontos nekik”, az nemcsak tükröződhet az építészetben, hanem az alapja is lehet. Az építészek által tervezett terek és helyek befolyásolják az emberek cselekedeteit, gondolatait, hangulatát és érzéseit. Ha a tervezők értékelik az emberek, kultúrák és helyek közötti kapcsolatokat, akkor ez a tudatosság a tervezésben is kifejeződhet. Az, hogy az építészek „aktivistaként” viselkedhetnek-e, sőt kell-e viselkedniük, vagy sem, vita tárgyát képezheti. De azt a kérdést, hogy milyen szókincs a legmegfelelőbb az értékek közvetítésére, érdemes feltenni.”

Jelentkezés és részletek