Sheffield, a világ acélgyártásának egykori központja, izgalmas építészeti megoldásokkal (ld. korábbi cikkünk: „Ráncfelvarrás egy ötvenéves brutalistán”) keresi iparvárosi korszakát követő önmagát. Az átalakulás évtizedekig tartó folyamatához fontos partnert jelent a város két egyeteme, melyek folyamatosan bővülő infrastruktúrával igyekeznek a hallgatók egyre növekvő létszámának igényeit kielégíteni. A város utcáit járva változatos architektúrájú épületekre bukkantam, közülük többről kiderült, hogy oktatási célokat szolgál. A mostanit követően szándékomban áll néhány továbbit is bemutatni az elkövetkező hetekben.

A University of Sheffield építtette a belváros peremén, buszok forgalmától zajos mellékutcában álló fekete gumilemezzel borított épület. Bár a Soundhouse (Hangház) közvetlen környezetében csak mutatóba maradt néhány a hagyományos városközponti téglaburkolatos házakból, a lábazatra állított gumikocka így is meglepetést okoz környezetében. A háromszintes, egy zenei stúdiót és számos kis gyakorlószobát magába foglaló épület koncepciótervét a leeds-i Carey Jones Architects készítette, míg a kiviteli terveket Jefferson Sheard Architects szállította. Gondolatuk lényege az épület akusztikai elszigetelése igényének a homlokzaton történő szó szerinti kifejezése volt. Az összesen 450 négyzetméter felületű fekete gumilemez jellegzetes karakter, egyszerű formája ugyanakkor segít a vegyes képet mutató környezetében való alkalmazkodásban. A homogén felületet megvalósítása érdekében a másfél méter széles galvanizált lemezeket oldalanként egyetlen lepellé dolgozták össze, majd a homlokzatra feszítették. Fényes gombok biztosítják az állandó feszített állapotot, a szélszívás elleni védelmet, összességében azt a kipárnázott hatást, amilyennek egy gumiszobát képzelnénk el.

Képek: ©Sebes